Anti Design mozgalom a lakberendezésben
Lakberendezési trendek
Az Anti Design mozgalom a ’60-as évek Olaszországában indult útjára. A XX. században a modernista filozófia és ötletek voltak uralkodók, és ezzel szemben lázadtak az Anti Design posztmodern képviselői. Ezzel teljesen felforgatták a modernizmus állóvizét, felrázták a design világát, egy teljesen új színt és alternatívát kínáltak a konvencionális modern vonal helyett. Éppen ezért a mozgalmat Radikális Designnak is nevezik, a kor íratlan szabályai ellen tüntetett minden alkotásuk forma- és színvilága. Képviselői különböző avantgárd csoportok voltak. Hitvallásuk az volt, hogy nem a funkcionalitás és az önkényesen kikiáltott „jóízlés” a minden, hanem hogy minél kifejezőbbek legyenek a formák, bútorok, alkotásaik.
A modernizmus kritikája
A korszellemet abszolút a modernizmus uralta, minden területen, amely rengeteg változást hozott a technológiába és a társadalomba. A berendezési tárgyakról lefejtette a díszítő elemeket, és magára a designra helyezte a hangsúlyt, időt, pénzt, anyagot és előállítási folyamatokat spórolva meg. A fő fókusz egyértelműen a funkcionalitáson volt, az esztétikán és a jó formán. Minden szempontból ez a fajta egyszerűsítés jellemezte, amit megfigyelhetünk szegényes színpalettáján vagy az Anti Design által jellemtelennek mondott formáin. Ezek ellen akart lázadni az olasz mozgalom, hogy ne csak a funkcionalitást, átvitt értelemben a lecsupaszított fogyasztói szempontokat tartsuk szem előtt, hanem visszanyerjék ezek a tárgyak művész kifejező, közvetítő értéküket.
Anti Design és közélet
Az Anti Design mozgalom több felszínes ízlésnél vagy irányzatnál. Valójában elmondhatjuk, hogy a fogyasztói kultúra kritikája fogalmazódik meg benne. A funkcionalitás maximalizálásával és az olcsó tömeggyártással rohamosan csökkent a forma, design társadalmi relevanciája, a modern darabok nem üzentek semmit, ez nem volt céljuk sem. És miért pont Olaszország lett a táptalaja ennek a megkerülhetetlen kezdeményezésnek a funkcionalitás jellemtelenségét kritizálva? Először is, az olasz formatervezésre általánosságban is jellemző az újdonságra törekvés, a jelenlegi szabályok megkérdőjelezése, a keretek kitágítás, gondoljunk csak a különböző izmusok meghökkentő mesterműveire. Másodszor pedig az olasz designban különösen erős az a tendencia, hogy az adott filozófiai, politikai, társadalmi, kulturális klímára reflektál, azzal szorosan összefonódik. Így a fogyasztói társadalom kritikája is ebben az országban tudott megtestesülni épp a designban.
A mozgalom főbb elemei
Azzal, hogy a funkcionalitásra, letisztultságra került a hangsúly a modernizmus hatására, a tárgyat is pusztán a funkciójára alacsonyították, melyet az Anti Design képviselői nem néztek jó szemmel. Hitvallásuk szerint a bútordarab műalkotás is, amely kifejez valamit. A modernizmus alapvető koncepcióját is felrúgták az Anti Design-képviselők, például az általánosan elfogadott „jóízlést”, mely a lecsupaszított eleganciát jelentette. A modern design színpalettáját a fekete, a fehér és a szürke különböző árnyalatai uralták. Talán már mondanunk sem kell, hogy az Anti Design ezt is felforgatta. Élénk, pigmentált színeket szeretett használni, és visszahozták a pusztán dekoratív elemeket. Emellett azt is képviselték, hogy a modernizmus által szorgalmasan keresett tökéletes forma nem érhető el, és szándékosan kerülték is az erre való törekvést saját művészetükben, amire sokkal inkább a giccs, az irónia és a torzult formák jellemzők. A bizarr központi elem volt, és úgy gondolták ebben még inkább lehet gyönyörködni, mint a művi tökéletesség megközelítésében.
Az Anti Design alkotói és stúdiói
Ettore Sottsass az egyik meghatározó szószólója volt az irányzatnak kezdetben. Mivel a Pop Art atyja is, sok elemet átemelt onnan az Anti Designba is. Szekrénysorozata különösen meghatározó volt, valóban felejthetetlen látvány a rétegelt lemezből és műanyagból készült nagyon színes bútordarab. Radikális Design csoportok is gyakran képviselték az Anti Design értékeit, ilyen volt például az Archigram vagy a Superstudio. Ezek a stúdiók a ’60-as években olyan meghökkentő prototípusokkal és kiállítási darabokkal rukkoltak elő, melyek a mai napig forradalminak mondhatók, 60 évvel később. A ’70-es évek elején New Yorkban tartottak egy nemzetközi kiállítást, melynek fő témája az Anti Design mozgalom volt. Itt a legnépszerűbb alkotók között volt például Vico Magistretti, Gianfranco Frattini, Livio Castiglioni, Enzo Mari, Piero Gilardi, Ettore Sottsass és Paolo Lomazzi.
Ettore Sottsass 
Paolo Lomazzi
Az Anti Design reneszánsza
Az Anti Design körüli fellángolás nem tartott sokáig. A világ valószínűleg belefáradt eddigre a hasonló jellegű mozgalmakba. Azonban azt látjuk, hogy a formatervezők újabb generációját is inspirálja az olasz mozgalom. 2010-ben az Anti-Design Festivalt a London Design Festival keretein belül rendezték meg. 2015-ben a Milánói Design Héten mutatták be Ettore Sottsass neves Anti Designer kollekcióját. Ilyen és hasonlóan nagy horderejű eseményeken a formatervezés világában a visszatekintés erre a mozgalomra segít életben tartani. Sok olyan gondolatot tűztek a zászlójukra a mozgalom képviselői, ami még a mai világunkban is aktuális lehet. Érdekes lehet ezért újra és újra visszanyúlni ezekhez a gyökerekhez.
Milano Design Week 
London Design Festival
Forrás: Widewalls
▼
Ez a korábbi cikkünk is érdekelhet:
▼
Képek forrása: Pinterest
Mindig is elbűvölt a kreativitás, a semmiből valami újat alkotni, egy egyszerűben meglátni az egyedit. A mai futószalagszerű világunkban fontosnak tartom, hogy legyen egy hely, ahol kiszakadunk a rohanásból, ami kifejez minket, és ahol mi kifejezhetjük magunkat, ami az otthonunk, nem pusztán a lakásunk. Ami a mi kreativitásunkkal egy épületből az igazán fontos közös pillanatok helyszínévé válik.