Anyagok és különleges bútoripari megoldások – Fonott bútorok és dekorációk
Anyagok, és bútoripari megoldások
A Butopêa-nál sok különböző anyagot használunk bútoraink elkészítése során, mely anyagok közül némelyik jól ismert, jól bevált és klasszikus, mások pedig kevéssé ismertek, az utóbbi évtizedek anyagtechnológiájának vívmányai. Úgy gondoljuk, a megfelelő döntéshez fontos, hogy mindenki megismerje a bútorait felépítő anyagokat, így cikksorozatot indítottunk az általunk használt anyagtípusok bemutatására. Ötödik cikkünkben a természetes anyagú és fonott bútorok bemutatását ejtjük meg, melyek zöld alternatívaként szolgálhatnak szintetikus társaik helyett.
A lakberendezésben lassan egyszerre trend és etikai elvárás a természetes, natúr anyagok használata, a fonott bútorok és dekorációk népszerűsége már rég túlmutat az etno stíluson. Aki igazán kötődik az ilyen anyagokhoz, tudja, hogy amellett, hogy a környezetet is óvja, ezen anyagok valóban természetközeli, kellemes lakókörnyezetet tudnak biztosítani neki.
Nagyon nagy azonban a fogalmi kavarodás és bizonytalanság a különböző anyagok között: rattan, nád szövet, nád fonat, thonet – mi a különbség? Cikkünkben megpróbálunk mindent tisztázni, hogy biztos kézzel választhassatok bútorvétel során.
Bohém mesterhármas – Rattan, nád és vessző
Rattan – Klasszikus fonott bútorok anyaga
A rattan valójában a bútorkészítésben gyakran használt, indonéziában őshonos növények gyűjtőneve. Leggyakrabban a rattanpálmát használják bútoralapanyagként, a növényt előbb forró vízzel teszik puhává és formálhatóvá, majd megszárítják és íves bútorokat készítenek belső, héjától megfosztott részéből. A rattan több száz éve szerves része a lakberendezésnek.
Nád – Valójában nem is nád?
Meglepő módon a nád bútorok alapanyaga is a rattanpálma. Az anyag feldolgozása során egy vastagabb belső rész és egy vékonyabb külső rész keletkezik. Míg az előbbi vastag részből rattan bútorokat készítenek, az utóbbi és vékonyabb rész különböző hálós szerkezetű fonások révén adja a nád bútorok anyagát.
A rattan belső részéből készített szövet egyenletes, szabályosan megmunkálható anyag, mely jól festhető, de nagy terhelésre törik, szálanként nem kimondottan erős. A külső héjas részből készült nádfonat azonban erős, nem törik, nehezen szakítható el, de nehezen pácolható és nem festhető.
Teli nádszövet
Habár nádszövetnek hívják, gyakorlatilag ugyanúgy a rattanpálma belső részéből készítik, akárcsak a rattan bútorokat. A különbség egyedül a feldolgozási eljárásban lelhető fel.
Jól festhető, pácolható, így a színvilága bármilyen alapszínnel rendelkező bútorhoz igazítható. Nem szükséges azonban lefesteni sem, ugyanis a világosabb színű nádszövet jól tud kinézni egy sötétebb árnyalatú bútor részeként is.
Thonet – Lyukacsos nádfonat
A thonet anyag a rattanpálma külső héjából készített lyukacsos nádfonat. 1859-ben mutatta be az első Thonet széket a névadó Michael Thonet. Akkoriban a hajlított bükkfa és az egyedi nádfonat forradalmi újításként érte a bútoripart, előbb-utóbb minden kávézó és étterem ilyen székekre cserélte le a régieket.
Ma ritkábban találkozunk a Thonet féle lyukacsos nádfonattal, ülőalkalmatosságokat, térelválasztókat, paravánokat, és szellőzést igénylő tárgyak tárolására használt szekrényeket készítenek belőle.
Vessző – Fonott bútorok más anyagokból
Kissé bonyolítja a helyzetet, hogy a vesszőfonott bútorok is készülhetnek rattanpálmából, de ez nem szükségszerű. A vesszőbútorok alapvetően más növények – fűz, bambusz, gyékény – részeiből készülnek, jól megkülönböztethetőek egymástól és a rattan anyagtól.
A rattan, nád és vessző fonott bútorok viszonyát nehéz átlátni, de ökölszabályként hasznos tudnunk, hogy a vékonyabb, finomabb szőtt felületek (széktámla, szekrényajtó, lámpaernyők) nádból, míg a nagyobb, terhelésnek ellenálló darabok (székek, fotelek) rattanból, vagy vesszőből készülnek.
További természetes fonott bútorok és dekorációk
Bambusz
A világ egyik leggyorsabban növő növénye, további kedvező tulajdonságait is figyelembe véve nem csoda, hogy a mai napig a bútoripar egyik kedvence. Nagyon erős, könnyen alakítható, jól formálható, mégis tartós. Gyakorlatilag mindenféle bútort és dekorációt készítenek belőle.
Kókuszrost
A kókusz hasznára már az ókorban ráismertek, levelét, törzsét, a kókuszdió külső szálas burkát a mai napig használják. Nem kimondottan alkalmas bútorok készítéséhez, inkább kosarak, szőnyegek, kötélanyag, seprűk készülnek belőle.
Banánfa
A banánfára jellemző, hogy törzsét erős rostok alkotják, melyek remek alapanyagként szolgálnak szövéshez, fonáshoz. Különösen környezetbarát és tudatosan felhasznált anyag, hiszen a növény azon részeiből készül bútor, amiket máskülönben kidobnának a banánszüret után.
Tengerifű
Délkelet-Ázsia egy tradicionális és ősi alapanyaga. A tengerben és folyók torkolatában találkozhatunk a növénnyel. Kiszárítást követően erős és rugalmas anyagot kapunk, amiből szőnyegeket, lábtörlőt, boho növénytartókat, esetenként bútorokat is készítenek.
Vízijácint
A tengerifűhöz hasonlóan ez is egy vízkedvelő növény, mely a világ trópusi vizeiben meglehetősen agresszívan terjeszkedik. Tartós, erős, fonható rostokat kapunk kiszárítás után. Ízléses, természetes virágtartókat és nagyobb növénytartókat előszeretettel készítenek belőle.
Juta
A juta a pamut után a második leggyakoribb textilnövény, a 3-4 méter magasra is megnövő növény szárából nyerik a később felhasznált rostot. Régen inkább funkcionális eszközök (zsákvászon, gabonatároló, kötél) anyaga volt, ma már esztétikumként is használatos függönyök, szőnyegek, asztalterítők, evőeszköz-, vagy épp növénytartók anyagaként találkozhatunk vele.
Gyékény
Igazi hazai alapanyag, régen szinte minden részét felhasználták tárgyak, játékok készítésére, puha termésével párnákat töltöttek, egyes részeit pörkölve kávé helyett fogyasztották. Manapság ritkábban találkozunk vele, lámpaernyők, természetes, esztétikus dekoráció részeként látjuk leginkább, de bútorok, puffok anyagaként is fel-felbukkan.
Műrattan – Kakukktojás a fonott bútorok közt
Az ilyen fonott bútorok kiesnek a természetes és környezetbarát kategóriából, azonban – ahogy a legtöbb szintetikus anyagnak – megvan a maga előnye. Míg a természetes rattant nem igazán ajánlatos kültéren használni, a műrattan nagyon jól bírja a környezeti viszontagságokat, és ránézésre szinte lehetetlen megmondani, hogy műanyagról van szó. Ha tehát egy jól tisztítható, könnyű, mégis tartós kültéri bútort szeretnénk, jó döntés lehet egy műrattan kerti garnitúra.
Fonott bútorok tisztítása, karbantartása
Habár természetes anyagokról van szó, a fa bútorokkal ellentétben a rattan és egyéb rostos, szövött bútorunkat nem teszi tönkre azonnal a víz, habár óvatosnak kell lennünk vele.
Ha kültéren használjuk az adott fonott bútort, kefével távolítsuk el róla a rátapadt port és koszt (ez beltéri bútor esetén nem szükséges), majd langyos mosószeres vízzel törölgessük át. Ezt követően sós vízzel is átmehetünk rajta mégegyszer, de fontos, hogy töröljük szárazra (ha nedvesen tesszük ki a napra, kifakul), és ha tehetjük szárítsuk meg a napon a letisztított bútort.
Sérült rattan és fonott bútort ne tisztítsunk azonban vízzel, mert így hosszabb távon teljesen tönkretehetjük! Ilyen esetben nézessük meg szakemberrel, hiszen a fonott bútorok nagy előnye, hogy jól javítható bennük 1-1 sérült szál.
Képek forrása: Butopêa, Pinterest
Korán rájöttem, hogy a mindennapi dolgokban való gyönyörködést nem szabad megtagadnunk magunktól, így tizenéves korom óta életem szerves részét képezi a zene és a tudomány. Mindig úgy éreztem, hogy a kiszámíthatatlan művészi alkotások és a jól bevált ízléses letisztultság egyaránt értéket hordoznak, és ezeket mindig érdemes lesz hajszolni, legyen szó művészetekről, írásról vagy lakberendezésről. Hiszem, hogy kreatív választásaink révén válunk többé, mint amik tegnap voltunk.