Fény-képek
A párom fényképész. Manapság nagyon kelendő szakma ez, hihetetlen népszerűséggel. Mindenki fotósnak érzi magát, akinek a középkategóriásnál egy kicsit jobb gépe van és csinált már pár darab képet egy családi szülinapról vagy a gyerek ballagásáról.
Az okoskütyük idealizált világában ez még inkább felerősödött, hiszen csak elég egy gombnyomás, és már meg is örökítettük a pillanatot. De nem, ő egy igazi fotós. Tudja mi az a tükörreflex, hogy kell beállítani a fókuszpontot manuálisan. A fény útját meghatározni úgy, hogy pontosan azt kapjuk a képen, amit elképzeltünk. A technika erre nem tanít meg, maximum elfedi azt, amit nem tudunk és amihez nem értünk, illúzióba ringat minket.
Szakmájából eredően rengeteg képünk van otthon. Közös fotóink, a családi pillanatokról, és művészi alkotásairól. Mert a fénykép az nem az, ami monitorodon látható. Az csak káprázat, egy villanás az elektromosságnak köszönhetően, a pixelek pillanatnyi összeállásának rendje. A fénykép kézzel megfogató, képkeretbe és falra rakható, nagyinak odaajándékozható dolog.
Kiállítás a lakásban
Az én feladatom a történetben az, hogy az alkotásait egy esztétikus tárlattá varázsoljam otthon. S mivel rengeteg képről van szó, nem árt az sem, ha nem csak össze-vissza, mindenféle koncepció és kreatív képkeretek nélkül pakolom őket sorba. A fénykép keret emeli az összhatást, de ha rosszul választjuk meg, és bizony nem illik a környezetebe, s akkor rombolhatjuk a művészeti élményt, s otthonunk harmóniáját.
A rólunk készült közös fotók természetesen a szíves képkeretekbe mennek, bár ha nem lennének rajta szívek akkor is látszódna hogy milyen érzelmek dúlnak közöttünk. A fa képkeret az, amit a kulcstartó szekrény fölé raktam, együtt nagyon jó összhatást keltenek, s amikor a látogató belép hozzánk egyből ez a kellemes látvány fogadja. Alapvetően közelebb állnak hozzám a fali képkeretek, hiszen jobban ki tudom használni a rendelkezésre álló teret és az üres felületeket is elfedem vele. De amikor megláttam a több képes képkeretek között a fa alakút, egyből tudtam, hol lesz a megfelelő helye a lakásban. A fotókat pedig úgy rendeztem el benne, mintha egy családfát látna az ember. Így rajta van mindenki, aki közel áll hozzánk és ráadásul egy helyen – igen szívmelengető érzés ránézni.
A kapcsos képkeret akkor jön jól, amikor nem szeretnék a látványból egy centit sem kitakarni. Ott van a badacsonyi naplemente, ha tehetném plakátra nyomtatnám, de akkor túl nagy felületet foglalna el a falon, ezért megelégszem a keretnélküli változattal is, az üveg pedig megvédi a portól is. A szép képkeretek hozzájárulnak a fényképek vagy a festmények hangulatához, ez köztudott. Jobban hangsúlyozzák az otthon melegét azok számára akik betérnek, hiszen élményeinkkel és legkedvesebb pillanatainkkal töltik meg a teret.
