Enni mindig kell, de nem mindegy hogyan

Egyik legfontosabb biológiai szükségletünk a táplálkozás, azt hiszem ezt nem kell különösebben magyarázni senkinek. Aki találkozott már éhes férfival, vagy az ájulás szélén álló fogyókúrázó nővel az tudja, hogy az azonnali tápanyagbevitel csodákra képes. Hangulatunkat, egészségünket nagyban befolyásolja táplálkozásunk minősége és mennyisége.

A világ minden táján, legyenek azok bármennyire különböző kultúrák is, az evés egy szertartás és a nap fénypontjának számít. Ez talán még abból az ősi korból eredhet, amikor nem volt természetes dolog a mindennapos étkezés valamint az sem, hogy azzal a viszonylag könnyű módszerrel juthatunk a legkülönfélébb csemegékhez, hogy leemeljük az üzletek vagy bevásárlóközpontok polcairól.

A szertartások (ha úgy tetszik az étkezés) alapvetően egy felszentelt, megtisztított területen zajlott (és zajlanak manapság is), amit a résztvevők körbeülhetnek és ahol történik a lényeg. Az evés tekintetében ez a terület az asztalt jelenti: azon helyezkedik el az étel, amely táplálja testünket, biztosítja egészségünket és jólétünket. Elsődleges funkciója, hogy elkülönít, elemel a talajtól egy részt – ez szimbolizálja az állati ösztöntől való megválásunkat. Emberek vagyunk, nem a földről eszünk. Másrészről higiéniai előnyei is vannak – nem lesz piszkos a nehezen megszerzett táplálék, elkerülhetőek a fertőzések és a betegségek, ezért az ételek feldolgozását is ezen végezték el. Hiszen te is letörlöd az asztalt, mielőtt odaülsz enni ugye?

Összegyűlik a család apraja-nagyja

Az ebédlőasztal az emberi fejlődés során a ház központi területe lett, mielőtt átszorult volna az erre külön kialakított étkező szobába. Habár először szigorúan csak ünnepnapokon vették elő, a család itt gyűlt össze, s az ülésrend is szigorúan meghatározott volt. Patriarchális társadalmakban az asztal fő helyére (az asztalfőre) ült a családfő, mellé a vendég majd csökkenő rangsorban a család többi tagja. Már ha helyet foglalhattak egyáltalán az asztalnál. A matriarchális társadalmak ennél jóval megengedőbbek voltak, itt nyilvánvalóan a rangidős nő a ült a központi helyen. De ennyit a kultúrantropológiáról, mégis mi a haszna annak, ha van egy csinos kis ebédlőasztalom? Az ebédlőasztal továbbra is központi szerepet tölt be Az étkezőasztal aztán szépen kezdett beilleszkedni a modern kor lakberendezéséhez. Az étkező bútor különféle variációi terjedtek el az igényeknek megfelelően, igazodva ahhoz, ahogyan a lakások alakja és mérete is változott. Vidéken megjelentek a többfunkciós asztalok, amelyek fiókkal rendelkeztek és a háziasszonyok tarthattak benne különféle dolgokat, úgymint evőeszközöket vagy a varrókészletet. A nagy igénybevétel miatt nem ártott, ha vastag, tartós lábakon állt, ugyanis a konyhai munka többségét is ezen végezték.

A modern városi életben az egyik legnagyobb újítást a kihúzható asztal hozta. Ez a kisebb lakásokban tett kiváló szolgálatot, ahol kevés ebédlő bútor fért el és szükség volt a helytakarékosságra, de mégis szeretett volna a család nagy közös étkezéseket tartani a rokonsággal. A rohanó világban újra egyre nagyobb igény van azokra a helyszínekre, ahol összegyűlhetünk szeretteinkkel és bensőséges hangulatban ehetünk-ihatunk. Éppen ezért az étkezőasztal továbbra is meghatározó eleme a lakásnak, s a ház asszonyai nem ritkán díszítik virággal, képekkel vagy más kiegészítővel, de amikor a terítésre kerül a sor, akkor tündökölnek igazán teljes pompájukban.